Kalandos hétvége Kőszegen

Évfordulónk alkalmából párommal úgy döntöttünk, hogy ellátogatunk Magyarország egy olyan részébe, ahol még nem jártunk korábban, így esett választásunk Kőszegre.

A hétvégén a Hotel Irottkőben szálltunk meg, ami a Fő téren található. Érdemes előre jelezni, ha kocsival érkezik az ember, hogy legyen parkolóhelye.

Mivel késő délután érkeztünk meg, a csomagok lepakolása után csupán annyira maradt időnk, hogy bejárjuk a városközpontot. Természetesen a Fő térről indultunk, ahol megcsodáltuk a Jézus szíve-templomot. Onnan felsétáltunk a Jurisics-várhoz, amit körbejártunk, majd az óvárosban útba ejtettük a Jurisics teret is. Nagyon hangulatosnak találtuk a városkát, és mivel februárban jártunk ott, nem voltak sokan az utcákon, így nyugodt és csendes volt.

A valódi kaland másnap kezdődött, amikor párommal kirándulni indultunk. A sétát a Koronaörző bunkernél kezdtük, onnan pedig felmentünk a Kálvária templomhoz. Közel van a golyónyomokkal teli trianoni kereszt (ami az elveszített területekre néz), úgyhogy nem hagyhattuk ki a túrából. Ezek után eltévedtunk, majd párom módosította az útvonalat, mert sáros/csúszós lejtőhöz értünk, rajta pedig nem volt túracipő. Így következő állomásunk a Hétforrás volt. A millenium tiszteletére építették, és nevét azért kapta, mert hét kifolyónyílása van, amelyek sorban a honfoglaló hét vezér (Álmos, Előd, Ond, Kond, Tas, Huba és Töhötöm) nevét viselik. A visszaút (a sok kavarodás miatt) sokkal hosszabb (és így fárasztóbb) volt, mint eredetileg terveztük (az egész túra így 16 km-es lett), de ennek ellenére nagyon élveztem ezt a napot. A szállodába visszaérve jóleső fáradtság lett úrrá rajtunk, így mindketten nagyon élveztük az esti kellemes, meleg zuhanyt.

Másnap az volt a terv, hogy felmegyünk az Írott-kőhöz, onnan pedig haza. A GPS valamiért egy földúton akart minket eljuttatni oda, ami természetesen csak akkor derült ki, amikor már rajta voltunk, és olyan szűk volt, hogy nem lehetett megfordulni (hegyi út lévén bal oldalunkon a hegy, jobb oldalunkon a szakadék). Eleinte nem volt gond, habár tartottam a sártól, az elakadás és megcsúszás veszélyétől. Később viszont a sarat mély, süppedős hó váltotta fel... Na ez már ijesztő volt. Végül elértünk egy olyan meredek emelkedőt, amin a kocsi már nem bírt felmenni, így nem volt választási lehetőségünk, vissza kellett fordulni. A lejtőn olyan szűk volt az út, hogy hátramenetben tudtam csak lejutni, majd egy kicsit szélesebb kanyarban próbáltam megfordulni. Párom kiszállt az autóból, hogy kintről segítsen a manőverezésben, mert így ő jobban látta, hogy mennyi hely állt még rendelkezésre. Közben többször is megakadt a kocsi a hóban, ilyenkor a páromnak kellett megtolnia. A manővernek volt egy olyan pár perce, amikor szembe néztem a szakadékkal... Szerintem életem legfélelmetesebb pillanatai voltak ezek. Szegény autóm olyan keményen dolgozott, hogy felforrósodott a vize, így miután sikerült megfordulnom és visszaértünk a sáros útszakaszhoz meg kellett állnunk, hogy lehűljön, mi pedig lenyugodjunk.

Nagy nehezen, de végül oda találtunk az Írott-kő parkolójához, és megindultunk a kilátó felé a nagy hóban. A táj gyöyörű volt, nagyon élveztem a sétát, ami megnyugdtató hatással volt a megpróbáltatások után. Sajnos nem jutottunk el a kilátóig, mert páromnak (az idegesség és a magasság miatt) megfájdult a feje, így visszafordultunk.

Nem jutottunk el a célunkhoz, de az biztos, hogy emlékezetes volt Kőszegi kirándulásunk. Remélem egyszer visszatérünk, és megnézzük a kilátást.